A diplomabemutató előtti éjszakán a Fogas-házban, miután Bakos Gáborral az akció előtt utoljára még egyszer beszéltem, nem tudtam mit mondani, csak nevetve sírtam. Ez volt maga a félelem és reszketés az intermédián. Egy kicsivel később a bárpultnál hirtelen szóltam osztálytársamhoz B-hez, hogy vágja le a hajam itt és most. Megtörtént, azután a közelben lévő ismerősömmel, St. Aubyval dokumentáltattam, lefotóztattam az eredményt. Beszélgettünk erről, és akkor kapcsoltuk össze, akkor fogant meg a demokratikus intermediális műből, hogy meg kell szavaztatni, hogy diplomázhassak, hogy engedjék, hogy lediplomázzak, miután a nyilvánosság előtt lenyíratom a fejem kopaszra. Valamit bemutatni áldozat, lemondás gyanánt, és utána rábízni a jelenlevőkre a továbbiakat. Körülbelül ennyi lett volna. Hogy miért pont hajvágás? Belső harc eredménye. Általában akkor vágatja le haját18 egy nő (férfiaknál nincs akkora jelentősége, náluk általános: katonaság, praktikusság, kopaszság), ha változtatni akar az életén, vagy büntetésből nyírják le a haját, mint például egy kollaboráns francia nőnél.19
Diplomavédésnek fogtam fel a harmadik alkalmat, mintha már akkor kész diplomával kellene fellépni. Így kerülhetett sor ekkor a Demokratikus diploma című akcióra.
A terv az volt, hogy a legvégén kerüljek sorra a diplomakonzultáción.
L. Orsi a képeket mutatta meg, amik a Fogas-házban készültek a hajtincsről, a fejemről. A diploma szinopszisát továbbá, és a szakdolgozat címét, vázlatát vetítette.
Miközben ez történt, leültem, szemben a többiekkel, és B. Bogi lenyírta a hajam. Az esetben, ha valamiért elromlana a nullás gép, B-nél volt egy olló is. A gép elromlott. Ollóval lettem levágva majdnem kopaszra.
Miután éreztem, hogy B. befejezi a vágást (nekem húsz percnek tűnt, lehet, hogy a többieknek is, páran fészkelődtek), kicsit lesöpörtem magamról a hajmaradékokat és felálltam.
Feltettem a kérdést, miszerint “Én idén diplomázni szeretnék. Megkérem a tisztelt jelenlevőket, hogy kézfeltartással szavazzanak arról, hogy diplomázhatok-e ezzel”.
Az “ezzel” kicsit trükkösnek tűnt, mivel az “ezzel” szó jelenthette a hajvágást vagy a szavazást.
A hajvágás alatt senki nem szólt, nem ment ki. Mindenki kivárta, mi történik.
“(...)the creative act is not performed by the artist alone; the spectator brings the work in contact with the external world by deciphering and interpreting its inner qualification and thus adds his contribution to the creative act. This becomes even more obvious when posterity gives a final verdict and sometimes rehabilitates forgotten artists.”20
Nyílt szavazás, mint műalkotás:
Csak egy hajnyírás pár ember előtt és egy nyílt szavazás. Meg-kértem a jelenlevőket, hogy szavazzanak, elfogadják-e, hogy diplomázhassak. Körülbelül harmincan voltak a teremben. Két ember nemmel szavazott. Négyen tartózkodtak.
Miután az akció lezajlott, kimentem. Nem kaptam különösebb reakciót, főleg élőben nem, mivel elmentem. Utólag hallottam azt, hogy a szavazás hiányos, mivel nem lett megszámolva, hányan szavaztak igennel, nemmel, és hányan tartózkodtak. Le lett dokumentálva, különböző filmfelvételek készültek, különböző minőségben, összesen négy.
“(...)the personal 'art coefficient' is like an arithmetical relation between the unexpressed but intended and the unintentionally expressed.”21
“A posztmodern kor nem tud megilletődni.”22
Mindig kell valami lemondás, áldozat, valamilyen szimbolikus csere, hogy lehessen tiszteletet érezni, vagy megbecsülést. Ha csinálok egy konceptuális művet, mondjuk egy akciót, nem hiszem, hogy arról mondok le, hogy festenék egy hiperrealista festményt, vagy programoznék egy web alkalmazást, vagy fotóznék magas high tech dekorációs módon, vagy fizikai-kémiai kísérleteket végeznék. Nem, ezekről nem tudok lemondani, mert nem tudok ilyeneket csinálni profi módon. Csúcsamatőr vagyok. Ezeket még mindig csak tanulom, vagy bámulom, még azt se mondhatnám, hogy videót vágni igazán jól tudnék. Van persze segítségem, meg tanácsadóm. Sok tapasztalattal gazdagodtam, de korántsem mondanám magamat érettnek, csakúgy, mint érettségi előtt.(Lehet, hogy későn érő típus vagyok.)
Nem is ezt a legnehezebb elfogadnom, hogy még nem vagyok igazán szakképzett semmiben, hanem elérnem azt a szintet, azt az egyensúlyt, hogy nekem, és másoknak is jó legyen, amit csinálok, és ezt teljes bizonyossággal érezzem/ tudjam. Mint egy jó szexuális aktus után. Egyszerűen tudja az ember, hogy jó volt. Ehhez nem kellenek a megerősítések, a konzultációk, a tapsok, a vélemények, a kérdések. Én mégis konzultáltam sok emberrel beszéltem a diplomámmal kapcsolatban, említettem, felvetettem, faggattam, kértem, kérdeztem, hogy milyen, hogyan, szerinted? Egyik barátom meg is említette, hogy szerinte felesleges mindez, ha nem változtatott bennem semmit, és mindenkit úgy hallgattam meg, hogy nem fogadtam meg egyetlen tanácsukat sem. Szerinte ez az egész egy belső harc, de csakis önmagunkkal, ami a legnehezebb. Részben igaza volt, ez főként magammal vívott harc, de nem igaz, hogy nem fogadtam magamba tanácsokat és véleményeket (lehet, hogy nem itt tartanék, szánalmasan, totyorogova, hogy mi legyen, ha tényleg csak magamra hallgattam volna), de nekem ez kellett. Már úgy képzek véleményt, és úgy gondolkodom, hogy tudom, mit gondol A, mit vél erről B. Miért nem csináltad meg a mókuskereket??
Duchamp is átváltoztatta magát nővé. Először csak személyiségét akarta megváltoztatni egy zsidó név fölvételével. Aztán kitaálta, hogy nemet változtat, és felveszi a Rrose Sélavy nevet. Megkérte Georges de Zayas-t, hogy hajába vágjon bele egy üstökös alakú tonzúrát. Az ötszögű csillag inkább szellemi kiválasztottság és női szimbólum, semmint poiltikai.23
Szégyenérzet volt bennem, hogy ezt találtam ki, ugyanakkor erőt éreztem a szemtelenség miatt, hogy ezt teszem, ezt merem tenni.
“Nagyon könnyű ugyanis valamire rámondani, hogy művészet. Végső soron nem is a szemtelenségét szégyelli ilyenkor az ember, hanem ezt a link és "felelőtlen" könnyedséget. Néha ezért nehéz megvalósítani a látszólag oly könnyű anti-művészetet. (…) De le kell küzdeni ezt a zavart, mert csak akkor tudjuk valóban érvényesíteni elképzeléseinket, ha képesek vagyunk legyőzni ezt a fajta kezdeti rossz érzést is.”24
Úgy éreztem, illetve most is úgy érzem, nagyobb hazugság lenne most, ha nem foglalkoznék ezzel az önanalizáló, művészetanalizáló attitűddel, és csinálnék valami értelmes-érzelmes-hasznos-technikus artefaktumot és pont. Nem kéne senkinek ezzel vesződnie, befogadnia, vagy értelmeznie.
Sajnálom valahol, hogy így alakult. Szerettem volna nyugodtan befejezni. Érzek valami késztetést arra, hogy elnézést kérjek azoktól, akik szerint ez arcátlan dolog volt, vagy egyszerűen semmilyen. Miattam is így lett, hogy hiányos volt a kommunikáció, hogy maradtak megválaszolatlan e-mailek, fel-nem-tett kérdések.
Még azt is nehéz megfogalmazni, miért is kérnék elnézést. Csakúgy. Miért ne.
Elnézést.
18 Haj és változtatása:
- A fejtetőt borító szőrzet; az életerő, az energia, a hatalom és az isteni inspiráció szimbóluma. Számos kozmológiai mítosz eleme a kozmikus ember testéből kialakított világ, amelyben a növényzet az ősi óriástest hajából ered.
- A kibontott haj a szabadságot, a társadalmi kötöttségektől való mentességet jelezte; így hordták hajukat a hajadon lányok, míg a bekötött haj a házas állapotot jelölte.
- A felálló haj mágikus hatalmú, megszállott emberre vagy félelemre utal.
- Az összekuszált, megtépett haj több helyütt a gyász jele.
- A lenyírt hajfürt halotti áldozat is lehetett, pl. Akhilleusz egyik áldozati ajándéka:
„Patroklosznak adom hajamat, vigye sírba magával”18
Platón a haj lenyírását a gyász jeleként említi 18
- A bibliai Sámson ereje a hajában rejlik. Amikor Delila levágja a haját Sámsonnak álmában a, a férfi elveszíti az erejét.
- A haj lenyírása mint a megszégyenítés jele az Ószövetségben is megjelenik, jelezheti pl. az Úr büntetését.
19 Robert Capa: Kollaboránsnő Chartres-ból, (1944), fotó
20 Marcel Duchamp: The crative act http://iaaa.nl/cursusAA&AI/duchamp.html 1959.
21 Marcel Duchamp: The creative act http://iaaa.nl/cursusAA&AI/duchamp.html 1959.
22 Perneczky Géza / Sebők Zoltán ,Végjáték - valahol Jeff Koons és az abszolút szellem között, Budapest, [lettre 26. szám (1997. ősz), http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/perneczk.htm
23 Duchamp, Marcel: Az eltűnt idő mérnöke Képzőművészeti Alap Kiadóváll., 1991. 119-120. oldal
24 Perneczky Géza / Sebők Zoltán ,Végjáték - Valahol Jeff Koons és az abszolút szellem között, Budapest, [Lettre 26. szám (1997. Ősz), http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/perneczk.htm
