Istenem, adj elég beképzeltséget, hogy képes legyek megcsinálni, és elég szerénységet, hogy elviseljem a kritikát. Beképzelt vagyok. Azt gondolom, hogy amit csinálok, annak már van súlya, hogy jelentős. Őrjítően giccses, néhol szentimentális, ez kikerülhetetlen. Ha minden giccs, akkor csak akkor nem csinálok giccset, ha nem csinálok semmit. De ha minden giccs, akkor abba a semmi is beletartozik. Egy újjabb paradoxon, ezért is alakulhatott ki a giccsfóbiám. A giccs nem csak hogy taszít, de félelemmel tölt el. Nem akarok giccset csinálni!
“(...)a képzőművészettel “komoly szándékkal” foglalkozók nagyobb részét alig érintené ez a változás, hiszen az elhivatottságot érző, de a galériakapcsolatokkal mégsem rendelkező alkotók túlnyomó többsége eddig is csak magának vagy egyszerűen a levegőbe termelt.”25
(45. még egy ötlet: adott egy íróasztalinstalláció, aminek zártak a fiókjai, és abban található a mű, amit csak nagy nehezen lehet kinyitni, vagy kicsi lyukon lehet belesni, “kulcslyukperspektívából”2627)
A minap voltam egy fiatal kurátornál, olyan érzésem volt, mintha castingra mennék. Utána is megmaradt az érzés, mintha válogatáson lettem volna. Ő is olyan hasonló, mint a többi befolyásos komoly curator: pörög, oda is figyel, de nem is, chatelve nézi a melókat. Nagyon határozott nézetei vannak, amik emlékeztetnek idősebb művészek, curator-ok nézeteire. Magabiztos másolópapír. Én bizonytalan voltam, izgultam (bár minek), iskolásként viselkedtem. Lehet, hogy baj volt, de nem gondoltam, hogy azt kéne játszanom, én találtam fel a villanyt.
Elhitessem az emberekkel, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, mégha gyakran nem is így gondolom? Vagy őszíntén minden hibámmal együtt mutassam meg? Ha a hibákkal együtt mutatom, ők is azt hiszik hibás, ha nem mondom a hibákat, vagy keresnek benne, vagy egyetértenek, hogy ez jó, ez nem üres, ez nem giccs. Ez mond valamit. Maradandó lesz.
Ennyire fontosnak, jelentősnek tartod a helyzeted? Azt hiszed ez nem általános? A művészet folyamatosan megkérdőjeleződik, nem?
(“creacio ex nihil”, omnia creacio, nihil: sokféle teremtés sokfelé)
A “galériák szorgalmas bedolgozója” 28leszek? Vagy pályázatokra küldözgetem a portfóliómat, mint egy lottózásnál amikor feladom a szelvényt?
Hogyan vitelezem ki az életvitelem, hogyan a művészetvitelem? A figyelés és ábrándozás közt, mindig valamik közt leszek?
“a képzőművészek kilencvennyolc százaléka valamilyen polgári foglalkozásból él.”29
A filmek feliratozása is érdekel. A szavak és mondatok mágiája. Épp filmeket feliratozok moziban egy fesztivál kapcsán. Izgalmas, ha elcsúszik az ember a felirattal, és előbb jön be a felirat vagy a kép. A már filmre ráégetett angol felirat ritmusára vagy a hangokra és dialógusokra nyomjad a feliratot? Mi lenne, ha teljesen más a felirat szövege, mint amit mondanak a filmben a szereplők? DVD-ken van ilyen az Extrákban, mikor a filmről beszélgetnek a készítők és kommentálják, hogy épp mi történik.
És a hímzés. Érdekes, hogy sok nő életében eljön a hímzés pillanata. Nekem most jött el ezek szerint. Párnára fogok hímezni szavakat, illetve híres gondolkodók aranyköpéseit, idézeteket.
Azokkal az emberekkel fogom tartani a kapcsolatot, akikkel eddig is, akiknek támogatom a nézeteit, vagy hasonlóan gondolkodnak, mint én. Azt vettem észre, hogy mostanában egyre több csoport alakul a kortársaim közül, és úgy működnek a művészeti területen. Mintha egyedül nem menne olyan frappánsan. Nem rossz dolog csapatban dolgozni, színesebb kihívások elé állít. Ugyanakkor megvéd, mint egy burok.
“(...)igazi művészet csak zárt világképben lehetséges....ezzel egyidejűleg kizáró funkciót is teljesít. Kizárja magából a tőle eltérő, “idegen” elemet. Ez lenne a művészet sokat emlegetett “egységes világképe”, és ami logikusan következik az egészből, az is amit néha a modern művészet intoleranciájának nevezhetünk. Ez a fajta egység és lezártság az archaikus korokban még egyértelműen "egész-séget" jelentett. A modernkor hallatlanul komplex körülményei között is elképzelhető egy ilyen igény, egy ilyen utópia, egy ilyen kezdet. Viszont könnyen válhat belőle betegség, káros intolerancia. Egy azonban biztos, ha már pusztítóan türelmetlen, akkor az, amit szemlélünk, már régen nem művészet.”30
„a szüntelen és sokkoló inspirálódottság állapota”31- remélem, megmaradok ebben az állapotban.
25 Perneczky Géza / Sebők Zoltán ,Végjáték - Valahol Jeff Koons és az abszolút szellem között, Budapest, [Lettre 26. szám (1997. ősz), http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/perneczk.htm
26 forrás: ugyanaz, ami az előző
27 Marcel Duchamp: Étant donnés (Adva van: 1. a vízesés 2. a világítógáz: (1945-68))
28 forrás: ugyanaz, ami az előző
29 Perneczky Géza / Sebők Zoltán ,Végjáték - Valahol Jeff Koons és az abszolút szellem között, Budapest, [Lettre 26. szám (1997. ősz), http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/perneczk.htm
30 forrás: ugyanaz, mint az előző
31 (Intermédia Bölcsőde - St.Auby Tamás előadásai az Intermédia tanszéken; Molnár Szilvia; Artmagazin /58-63. oldal)
