Je ne sais quoi

A diplomabemutató előtti éjszakán a Fogas-házban, miután Bakos Gáborral az akció előtt utoljára még egyszer beszéltem, nem tudtam mit mondani, csak nevetve sírtam. Ez volt maga a félelem és reszketés az intermédián. Egy kicsivel később a bárpultnál hirtelen szóltam osztálytársamhoz B-hez, hogy vágja le a hajam itt és most. Megtörtént, azután a közelben lévő ismerősömmel, St. Aubyval dokumentáltattam, lefotóztattam az eredményt. Beszélgettünk erről, és akkor kapcsoltuk össze, akkor fogant meg a demokratikus intermediális műből, hogy meg kell szavaztatni, hogy diplomázhassak, hogy engedjék, hogy lediplomázzak, miután a nyilvánosság előtt lenyíratom a fejem kopaszra. Valamit bemutatni áldozat, lemondás gyanánt, és utána rábízni a jelenlevőkre a továbbiakat. Körülbelül ennyi lett volna. Hogy miért pont hajvágás? Belső harc eredménye. Általában akkor vágatja le haját18 egy nő (férfiaknál nincs akkora jelentősége, náluk általános: katonaság, praktikusság, kopaszság), ha változtatni akar az életén, vagy büntetésből nyírják le a haját, mint például egy kollaboráns francia nőnél.19
Diplomavédésnek fogtam fel a harmadik alkalmat, mintha már akkor kész diplomával kellene fellépni. Így kerülhetett sor ekkor a Demokratikus diploma című akcióra.
A terv az volt, hogy a legvégén kerüljek sorra a diplomakonzultáción.
L. Orsi a képeket mutatta meg, amik a Fogas-házban készültek a hajtincsről, a fejemről. A diploma szinopszisát továbbá, és a szakdolgozat címét, vázlatát vetítette.
Miközben ez történt, leültem, szemben a többiekkel, és B. Bogi lenyírta a hajam. Az esetben, ha valamiért elromlana a nullás gép, B-nél volt egy olló is. A gép elromlott. Ollóval lettem levágva majdnem kopaszra.
Miután éreztem, hogy B. befejezi a vágást (nekem húsz percnek tűnt, lehet, hogy a többieknek is, páran fészkelődtek), kicsit lesöpörtem magamról a hajmaradékokat és felálltam.
Feltettem a kérdést, miszerint “Én idén diplomázni szeretnék. Megkérem a tisztelt jelenlevőket, hogy kézfeltartással szavazzanak arról, hogy diplomázhatok-e ezzel”.
Az “ezzel” kicsit trükkösnek tűnt, mivel az “ezzel” szó jelenthette a hajvágást vagy a szavazást.
A hajvágás alatt senki nem szólt, nem ment ki. Mindenki kivárta, mi történik.
“(...)the creative act is not performed by the artist alone; the spectator brings the work in contact with the external world by deciphering and interpreting its inner qualification and thus adds his contribution to the creative act. This becomes even more obvious when posterity gives a final verdict and sometimes rehabilitates forgotten artists.”20

Nyílt szavazás, mint műalkotás:
Csak egy hajnyírás pár ember előtt és egy nyílt szavazás. Meg-kértem a jelenlevőket, hogy szavazzanak, elfogadják-e, hogy diplomázhassak. Körülbelül harmincan voltak a teremben. Két ember nemmel szavazott. Négyen tartózkodtak.
Miután az akció lezajlott, kimentem. Nem kaptam különösebb reakciót, főleg élőben nem, mivel elmentem. Utólag hallottam azt, hogy a szavazás hiányos, mivel nem lett megszámolva, hányan szavaztak igennel, nemmel, és hányan tartózkodtak. Le lett dokumentálva, különböző filmfelvételek készültek, különböző minőségben, összesen négy.
“(...)the personal 'art coefficient' is like an arithmetical relation between the unexpressed but intended and the unintentionally expressed.”21
“A posztmodern kor nem tud megilletődni.”22
Mindig kell valami lemondás, áldozat, valamilyen szimbolikus csere, hogy lehessen tiszteletet érezni, vagy megbecsülést. Ha csinálok egy konceptuális művet, mondjuk egy akciót, nem hiszem, hogy arról mondok le, hogy festenék egy hiperrealista festményt, vagy programoznék egy web alkalmazást, vagy fotóznék magas high tech dekorációs módon, vagy fizikai-kémiai kísérleteket végeznék. Nem, ezekről nem tudok lemondani, mert nem tudok ilyeneket csinálni profi módon. Csúcsamatőr vagyok. Ezeket még mindig csak tanulom, vagy bámulom, még azt se mondhatnám, hogy videót vágni igazán jól tudnék. Van persze segítségem, meg tanácsadóm. Sok tapasztalattal gazdagodtam, de korántsem mondanám magamat érettnek, csakúgy, mint érettségi előtt.(Lehet, hogy későn érő típus vagyok.)
Nem is ezt a legnehezebb elfogadnom, hogy még nem vagyok igazán szakképzett semmiben, hanem elérnem azt a szintet, azt az egyensúlyt, hogy nekem, és másoknak is jó legyen, amit csinálok, és ezt teljes bizonyossággal érezzem/ tudjam. Mint egy jó szexuális aktus után. Egyszerűen tudja az ember, hogy jó volt. Ehhez nem kellenek a megerősítések, a konzultációk, a tapsok, a vélemények, a kérdések. Én mégis konzultáltam sok emberrel beszéltem a diplomámmal kapcsolatban, említettem, felvetettem, faggattam, kértem, kérdeztem, hogy milyen, hogyan, szerinted? Egyik barátom meg is említette, hogy szerinte felesleges mindez, ha nem változtatott bennem semmit, és mindenkit úgy hallgattam meg, hogy nem fogadtam meg egyetlen tanácsukat sem. Szerinte ez az egész egy belső harc, de csakis önmagunkkal, ami a legnehezebb. Részben igaza volt, ez főként magammal vívott harc, de nem igaz, hogy nem fogadtam magamba tanácsokat és véleményeket (lehet, hogy nem itt tartanék, szánalmasan, totyorogova, hogy mi legyen, ha tényleg csak magamra hallgattam volna), de nekem ez kellett. Már úgy képzek véleményt, és úgy gondolkodom, hogy tudom, mit gondol A, mit vél erről B. Miért nem csináltad meg a mókuskereket??
Duchamp is átváltoztatta magát nővé. Először csak személyiségét akarta megváltoztatni egy zsidó név fölvételével. Aztán kitaálta, hogy nemet változtat, és felveszi a Rrose Sélavy nevet. Megkérte Georges de Zayas-t, hogy hajába vágjon bele egy üstökös alakú tonzúrát. Az ötszögű csillag inkább szellemi kiválasztottság és női szimbólum, semmint poiltikai.23

Szégyenérzet volt bennem, hogy ezt találtam ki, ugyanakkor erőt éreztem a szemtelenség miatt, hogy ezt teszem, ezt merem tenni.

“Nagyon könnyű ugyanis valamire rámondani, hogy művészet. Végső soron nem is a szemtelenségét szégyelli ilyenkor az ember, hanem ezt a link és "felelőtlen" könnyedséget. Néha ezért nehéz megvalósítani a látszólag oly könnyű anti-művészetet. (…) De le kell küzdeni ezt a zavart, mert csak akkor tudjuk valóban érvényesíteni elképzeléseinket, ha képesek vagyunk legyőzni ezt a fajta kezdeti rossz érzést is.”24

Úgy éreztem, illetve most is úgy érzem, nagyobb hazugság lenne most, ha nem foglalkoznék ezzel az önanalizáló, művészetanalizáló attitűddel, és csinálnék valami értelmes-érzelmes-hasznos-technikus artefaktumot és pont. Nem kéne senkinek ezzel vesződnie, befogadnia, vagy értelmeznie.
Sajnálom valahol, hogy így alakult. Szerettem volna nyugodtan befejezni. Érzek valami késztetést arra, hogy elnézést kérjek azoktól, akik szerint ez arcátlan dolog volt, vagy egyszerűen semmilyen. Miattam is így lett, hogy hiányos volt a kommunikáció, hogy maradtak megválaszolatlan e-mailek, fel-nem-tett kérdések.
Még azt is nehéz megfogalmazni, miért is kérnék elnézést. Csakúgy. Miért ne.
Elnézést.

18 Haj és változtatása:
- A fejtetőt borító szőrzet; az életerő, az energia, a hatalom és az isteni inspiráció szimbóluma. Számos kozmológiai mítosz eleme a kozmikus ember testéből kialakított világ, amelyben a növényzet az ősi óriástest hajából ered.
- A kibontott haj a szabadságot, a társadalmi kötöttségektől való mentességet jelezte; így hordták hajukat a hajadon lányok, míg a bekötött haj a házas állapotot jelölte.
- A felálló haj mágikus hatalmú, megszállott emberre vagy félelemre utal.
- Az összekuszált, megtépett haj több helyütt a gyász jele.
- A lenyírt hajfürt halotti áldozat is lehetett, pl. Akhilleusz egyik áldozati ajándéka:
„Patroklosznak adom hajamat, vigye sírba magával”18
Platón a haj lenyírását a gyász jeleként említi 18
- A bibliai Sámson ereje a hajában rejlik. Amikor Delila levágja a haját Sámsonnak álmában a, a férfi elveszíti az erejét.
- A haj lenyírása mint a megszégyenítés jele az Ószövetségben is megjelenik, jelezheti pl. az Úr büntetését.
19 Robert Capa: Kollaboránsnő Chartres-ból, (1944), fotó

20 Marcel Duchamp: The crative act http://iaaa.nl/cursusAA&AI/duchamp.html 1959.
21 Marcel Duchamp: The creative act http://iaaa.nl/cursusAA&AI/duchamp.html 1959.
22 Perneczky Géza / Sebők Zoltán ,Végjáték - valahol Jeff Koons és az abszolút szellem között, Budapest, [lettre 26. szám (1997. ősz), http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/perneczk.htm
23 Duchamp, Marcel: Az eltűnt idő mérnöke Képzőművészeti Alap Kiadóváll., 1991. 119-120. oldal

24 Perneczky Géza / Sebők Zoltán ,Végjáték - Valahol Jeff Koons és az abszolút szellem között, Budapest, [Lettre 26. szám (1997. Ősz), http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/perneczk.htm

Istenem, adj elég beképzeltséget, hogy képes legyek megcsinálni, és elég szerénységet, hogy elviseljem a kritikát. Beképzelt vagyok. Azt gondolom, hogy amit csinálok, annak már van súlya, hogy jelentős. Őrjítően giccses, néhol szentimentális, ez kikerülhetetlen. Ha minden giccs, akkor csak akkor nem csinálok giccset, ha nem csinálok semmit. De ha minden giccs, akkor abba a semmi is beletartozik. Egy újjabb paradoxon, ezért is alakulhatott ki a giccsfóbiám. A giccs nem csak hogy taszít, de félelemmel tölt el. Nem akarok giccset csinálni!
“(...)a képzőművészettel “komoly szándékkal” foglalkozók nagyobb részét alig érintené ez a változás, hiszen az elhivatottságot érző, de a galériakapcsolatokkal mégsem rendelkező alkotók túlnyomó többsége eddig is csak magának vagy egyszerűen a levegőbe termelt.”25
(45. még egy ötlet: adott egy íróasztalinstalláció, aminek zártak a fiókjai, és abban található a mű, amit csak nagy nehezen lehet kinyitni, vagy kicsi lyukon lehet belesni, “kulcslyukperspektívából”2627)
A minap voltam egy fiatal kurátornál, olyan érzésem volt, mintha castingra mennék. Utána is megmaradt az érzés, mintha válogatáson lettem volna. Ő is olyan hasonló, mint a többi befolyásos komoly curator: pörög, oda is figyel, de nem is, chatelve nézi a melókat. Nagyon határozott nézetei vannak, amik emlékeztetnek idősebb művészek, curator-ok nézeteire. Magabiztos másolópapír. Én bizonytalan voltam, izgultam (bár minek), iskolásként viselkedtem. Lehet, hogy baj volt, de nem gondoltam, hogy azt kéne játszanom, én találtam fel a villanyt.
Elhitessem az emberekkel, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, mégha gyakran nem is így gondolom? Vagy őszíntén minden hibámmal együtt mutassam meg? Ha a hibákkal együtt mutatom, ők is azt hiszik hibás, ha nem mondom a hibákat, vagy keresnek benne, vagy egyetértenek, hogy ez jó, ez nem üres, ez nem giccs. Ez mond valamit. Maradandó lesz.
Ennyire fontosnak, jelentősnek tartod a helyzeted? Azt hiszed ez nem általános? A művészet folyamatosan megkérdőjeleződik, nem?
(“creacio ex nihil”, omnia creacio, nihil: sokféle teremtés sokfelé)
A “galériák szorgalmas bedolgozója” 28leszek? Vagy pályázatokra küldözgetem a portfóliómat, mint egy lottózásnál amikor feladom a szelvényt?
Hogyan vitelezem ki az életvitelem, hogyan a művészetvitelem? A figyelés és ábrándozás közt, mindig valamik közt leszek?
“a képzőművészek kilencvennyolc százaléka valamilyen polgári foglalkozásból él.”29

A filmek feliratozása is érdekel. A szavak és mondatok mágiája. Épp filmeket feliratozok moziban egy fesztivál kapcsán. Izgalmas, ha elcsúszik az ember a felirattal, és előbb jön be a felirat vagy a kép. A már filmre ráégetett angol felirat ritmusára vagy a hangokra és dialógusokra nyomjad a feliratot? Mi lenne, ha teljesen más a felirat szövege, mint amit mondanak a filmben a szereplők? DVD-ken van ilyen az Extrákban, mikor a filmről beszélgetnek a készítők és kommentálják, hogy épp mi történik.
És a hímzés. Érdekes, hogy sok nő életében eljön a hímzés pillanata. Nekem most jött el ezek szerint. Párnára fogok hímezni szavakat, illetve híres gondolkodók aranyköpéseit, idézeteket.
Azokkal az emberekkel fogom tartani a kapcsolatot, akikkel eddig is, akiknek támogatom a nézeteit, vagy hasonlóan gondolkodnak, mint én. Azt vettem észre, hogy mostanában egyre több csoport alakul a kortársaim közül, és úgy működnek a művészeti területen. Mintha egyedül nem menne olyan frappánsan. Nem rossz dolog csapatban dolgozni, színesebb kihívások elé állít. Ugyanakkor megvéd, mint egy burok.

“(...)igazi művészet csak zárt világképben lehetséges....ezzel egyidejűleg kizáró funkciót is teljesít. Kizárja magából a tőle eltérő, “idegen” elemet. Ez lenne a művészet sokat emlegetett “egységes világképe”, és ami logikusan következik az egészből, az is amit néha a modern művészet intoleranciájának nevezhetünk. Ez a fajta egység és lezártság az archaikus korokban még egyértelműen "egész-séget" jelentett. A modernkor hallatlanul komplex körülményei között is elképzelhető egy ilyen igény, egy ilyen utópia, egy ilyen kezdet. Viszont könnyen válhat belőle betegség, káros intolerancia. Egy azonban biztos, ha már pusztítóan türelmetlen, akkor az, amit szemlélünk, már régen nem művészet.”30

„a szüntelen és sokkoló inspirálódottság állapota”31- remélem, megmaradok ebben az állapotban.

25 Perneczky Géza / Sebők Zoltán ,Végjáték - Valahol Jeff Koons és az abszolút szellem között, Budapest, [Lettre 26. szám (1997. ősz), http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/perneczk.htm
26 forrás: ugyanaz, ami az előző
27 Marcel Duchamp: Étant donnés (Adva van: 1. a vízesés 2. a világítógáz: (1945-68))
28 forrás: ugyanaz, ami az előző
29 Perneczky Géza / Sebők Zoltán ,Végjáték - Valahol Jeff Koons és az abszolút szellem között, Budapest, [Lettre 26. szám (1997. ősz), http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/perneczk.htm

30 forrás: ugyanaz, mint az előző
31 (Intermédia Bölcsőde - St.Auby Tamás előadásai az Intermédia tanszéken; Molnár Szilvia; Artmagazin /58-63. oldal)

Bakos Gábor volt a főkonzulensem, vele konzultáltam a legtöbbet (több, mint nyolcszor az év folyamán). Támogató, pozitív, lelkes kritikát kaptam mindig a személyes konzultációk során. A döntésben mégsem segítettek, hogy mit, hogyan csináljak. Inkább lelki erőt kaptam. Megfogadtam viszont, hogy az őszinteség a legfontosabb. Az mindig jó adú. A vele való beszélgetéseim alatt gyűlt össze az ötleteim nagy része.
“In the creative act, the artist goes from intention to realization through a chain of totally subjective reactions. His struggle toward the realization is a series of efforts, pains, satisfaction, refusals, decisions, which also cannot and must not be fully self-conscious, at least on the esthetic plane. “32
A diplomamunkámmal kapcsolatban más emberrel is beszéltem, többek közt Fórián Szabó Noémivel, Varga Tündével, Kisspál Szabolccsal, St. Aubyval, Sturcz Jánossal.
Habár még mindig nem tudom eldönteni, hogy megállja-e a helyét diplomamunkám, és ez a legrosszabb, a bizonytalanság. Annyira viszonylagos és folyamatosan változó egy mű megítélése, hogy inkább nem akarok belegondolni a kritikákba amit kapni fogok érte.
“..ha valamilyen gondolat vagy felismerés tényleg megérett már az idők méhében, akkor szinte lehetetlen érdemben állást foglalni az ügyben – ellene vagy mellette.”33
A vívódásomat, bizonytalanságomat legjobban az a pár ötlet írja le, amit elvetettem, mint diplomaművet, vagy nem csináltam még meg, amiket elvetettem a közös konzultációk miatt. Ezek a következők:
1.
Emberszabású mókuskerék;
2.
Magamat akartam kiállítani;34
3.
A combom narancsbőrét akartam lefilmezni, ahogy hullámzik Debussy La mer zenéjére;
4.
Véradás, mint az örökélet egy titka, tovább örökítődés, a művész halhatatlansága;35
5.
Sztriptíztáncosnőt lefilmezni felülről, ahogy a rúd körül táncol;36
6.
Képregény egy művészhősről, aki a legszuperebb, vagy pedig egy múzsáról ,aki segít a művészeknek kitalálni a nagy Művet, illetve, aki ihletet ad, ha nem tudják kitalálni, hogy mi legyen;

7.
Alkotásképtelenség kifejezésére bizonyos cselekvések: egy helyben toporgás állva; addig ülni a sámlin, amíg el nem zsibbad a láb, és úgy felállni, hogy elesik az ember a zsibbadt végtagok miatt, blu tack-kel kifeszíteni magamat a falra. Írás közben véletlenszerűen felgyújtani magamat, miközben írok, és gyúrom galacsinokba a papírokat, amikre írogattam;
8.
Falba verése a fejnek37; hüvelykujj-pörgetés;
9.
Keringőzni egyedül egy homogén térben, kamera rám kötve, szembe vesz fel.
10.
Mutogatás, hülyéskedés, mintha egy kisbabának játszanék, produkálnék, közelről arccal szembe a kamerába, a kamera a baba, és felnőtt fújolás, röhögés a hang, ami alatta menne;38
11.
Női istenek teremtése, régen a Jézuskáról azt gondoltam, hogy a Mikulás felesége: egy ötvenes, szemüveges, vörös hajú nő, aki nem télapókor hozza az ajándékot, hanem karácsonykor.
12.
Anya-mítosz, ödipuszi komplexus női változatban.
13.
Kényszerből csinálni mindent. Levezetni az okokat, hogy tulajdonképpen a végeredmény azért lett, mert kényszerből jött. Lehet továbbfejtegetni, hogy valójában belső vagy külső kényszerről van szó, de sokszor ez kettős, és kibogózhatatlan, hogy végül melyik, ami miatt van( görcs, pánik, prokrasztináció(sic!), menekülés, entrópia, szétesés, káosz)
14.
A pánik szó benne van a nevemben, ennek elemzése, hogy mennyire irányíthatja a sorsomat(nomen est omen)
15.
Meditációs gyakorlatok arra, hogy folyamatosan mondogatom magamnak ezt a mandalát, “hogy nem tudok semmit, nincs egy szál ötletem, illetve, ha van, az gyenge, elvetendő”, és ha mégis eszembe jut valami a közelembe levő eszközzel rögzítem.
16.
Kamerás felvételek arról, hogy egy étteremben felszolgálok és közben az eltelt tizenkét órás munkaidő alatt megfigyelni, mikor táncolok, vagy mozgok úgy, mintha táncolnék
17.
Egy gyorsétteremben felszolgálok, és a “Segíthetek?” kitűző helyett “Segítsenek!” kitűzőt veszek fel (és felveszem a reakciókat rejtett diktafonnal). (2011. március 6.-áig egy gyorsétteremben dolgoztam. Miután kopaszra levágattam a hajam, felmondtam/kirúgtak.)
18.
Folytatni egy művész munkáját, mint például Sárai Bori diplomamunkáját, ahol az Ültess 39című projektére válaszként az Ültetek című folyamatban folytatom a munkáját.
19.
Kinézni az elmúlt évek munkáiból egy művet, és megcsinálni, ahogy nekem tetszik(appropiation).
20.
Készíteni egy óriási babaszéket, akkorát, mint egy úszómester széke
21.
Rengeteg önarcképet kreálni.

22.
Belső udvarok, gangos házak belsejét fényképezni, levideózni, és ezeket gyűjteni, milyenek a budapesti gangos házak beljebb.
23.
Cirkuszt csinálni, tele amatőr attrakciókkal, egy darab narancs dobálása, bohóc maszkban, hullahopp karikával tornázni, folyamatosan hajlongani, idomított kutya módjára pitizni, leugrani egy sámliról, fölemelni egy papírlapot.
24.
Csinálni egy bólogató kiskutya figurához hasonlóan emberszabású bólogató figurát, amit ha valaki szintén megpöcköl a fejénél, el kezd bólogatni.
25.
Embernagyságú hörcsögalom készítése: hatalmas forgács hegy, melette almák , és répák; körbe üvegezve, és természetesen az emebrnagyságú mókuskerék. Itt nincsen monitor, kamera sem.
26.
Osztálytársaimról, szaktársaimról portrék különböző műfajban: festmény, fénykép, videó, logó, képregény.
27.
Virágláda, ami kalapként hordható ( valószínűleg úgy, hogy nincs benne túl sok föld, hogy el lehessen bírni).
28.
Embereknek varrni állatruhákat, nem állati bőrből, hanem hasonszőrű állatjelmezeket.
29.
A látogatónak le kell lógatnia a lábait, és valami el kezdené nyalni, ez által majdhogynem halálra nevetné magát, persze nem lenne lekötözve ( a középkorban volt ilyen kínzási módszer).
30.
Olyan hangvágás ,mint Gurszky Péter analóg hangvágásánál, ahol minden szónál egy hangot használt, és olyan volt, mintha nevetnének, furcsa gépies, nőies, nevetséges stílusban.
31.
Gyóntatófülke, ahol meg lehet gyónni, hogy mióta nem alkotott, élt kreatívan valaki.
32.
Röhögőfülke, benne egy szék, a falon egy tükör, hang folyamatosan hallatszódik, hogy valaki nevet, nevetéshang, kívülről is, ahogy belép valaki.
33.
Videó arról, hogy mennyi ideig vagyok képesni nevetni.
34.
Azoknak a könyveknek összegyűjteni, kigyűjteni egy dokumentumba az első és utolsó mondatát, amelyeket még nem olvastam, és valószínűleg a közeljövőben még nem fogok.
35.
A művészetről való leszokás miatt megkérni valakit, aki még nem szokott le, hogy esetleg tanácsot adjon, hogy hogyan szokjak vissza, erről interjú.40
36.
Minél több emberrel beszélni a diplomapánik ürügye miatt. ( Ez teljesítve.)
37.
Meghirdetni egy kvázi külföldi előadót, aki előad majd a tanszéken, és ő rá várni, miközben aztaloknál ülnek azok, akik eljönnek, és beszélgetnek, és felvenni
38.
Hermész ókori görög istenről szobrot készíteni, a médiumról, az üzenetvívőről, a köztes dolgok emberéről

39.
Étterem helyett műteremben felvenni a nézőtől/látogatótól a rendelést, hogy milyen műalkotást szeretnének fogyasztani, ennek alapján a kiállítási katalógus lenne a menü
40.
Ignas Krunglevicius: Interrogation (2009) videoinstallációja alapján egy ugyanolyan videót készíteni, ami mindenben ugyanolyan, kivéve a szöveg tartalmát, ami arról szólna, hogy magamat vallatom ki, hogy miért nem tettem meg, miért nem találtam ki
41.
Demokratikus intermediális mű megalkotása, megszavaztatása olyan szempontok alapján, mint például milyen műfajú legyen, milyen stílusban, mekkora legyen a mérete helytakarossági szempontból, hogy megfeleljen, a mostani diplomakiállítás szűkös adottságainak, kinek tessen, milyen média legyen, ha intermedia, akkor mi legyen, ha meg tudjuk határozni közösen, hogy mi az az intermedia, végül megszavaztatni, hogy mi legyen az intermedia; esetleg Dick Higgins receptje alapján közösen elkészíteni a Nagy Intermediális Művet; NIM-et41 ( Bori Om is már csinált ehhez hasonlót; ötleteit megszavaztatta: http://10rosszotlet.blogspot.com/ )
42.
A római Igazság szája, Bocca della verita alapján készíteni egy a Művészet száját, valószínűleg nyitott szájú guminő lenne térdepelve, és odaírni, hogy aki nem művész, és beledugja a kezét, annak leharapja.42
43.
Palántázás, fűszernövényekkel, és kiültetni, hogy S.O.S, az intermedia épület kertjébe, vagy a Parlament kertjébe.
44.
“A kompromisszum a művészet ellensége.”(Álomgyári feleség c. film), “Na és?”(Warhol), “Az ember olyan képeket lát a világban, amilyeneket a fejében”(Hans Belting), “Célszerűség cél nélkül: a művészet lényege”(Kant), “Az a művész, aki nem pusztán a saját gyönyörűségére alkot, nem művész”(O.Wilde), és ehhez hasonló művészettel kapcsolatos aranyköpéseket párnákra hímezni
Arra jutottam, hogy bizonyos emberekkel milyen jó ezekről beszélgetni. A művészetről, vagy amit akarunk. Kíváló ürügyként szolgál.43
„(…) a művész igazából a művek létrehozása közben veszíti el identitását, méghozzá azáltal, hogy a művek létrehozását feleslegesnek tünteti fel, hiszen csupán már jól ismert klisék kerülnek ki a keze alól.”44
Most az a kérdés, hogy az eddig összegyűlt ötleteimből melyik legyen a diploma.
Mivel teljesen elvesztettem a döntésképességemet, és nem bízom magamban, mint ahogy mások sem, ezért ezt is szavazásra lehetne bocsájtani, hogy megszavazhassam az intermedia levelező listáján a körülbelül húsz tanárral, és ötven diákkal, hogy melyik ötletem készüljön el, és kerüljön be a Barcsay-terembe.
Mivel a kérdés az, milyennek kell lenni egy intermedia diplomamunkának? Amire az lesz írva, hogy médiaművész?
Ezt nem tudom, az ímél óta végképp milyen egy jó mű. Nem tudom, miért nem tudom. Ennek van köze az intermédiához talán.

„A művész vonakodik attól, hogy őt magát gyűjtsék, vagyis hogy egy tőle idegen érdeklődés tárgyává váljon, s maga válik gyűjtővé, azáltal, hogy alkotói individualitását és különleges identitását megszünteti, belsőleg neutralizálódik, s kizárólag a másik iránti érdeklődés mozgatja.”45
Egy második szavaztatás lenne a logikus lépés a Demokratikus diploma akció és a szakdolgozat után, de már nem akarom, nem érdekel, hogy mennyi szavazat jön be, szavaznak-e egyáltalán. Már nem látom értelmét megint próbát tenni, hogy talán most működik-e nálunk az intermedián ez a demokratikusság, vagy pont erre mutatnék rá, hogy nagyon nem.
Azokat a munkákat, akciókat fogom tovább folytatni, amiket mások alkottak meg (az ötleteim között ott vannak) , amiket nagyon nagyra tartok, és szeretném, ha nem fejeződne be az a folyamat, amit elkezdtek, és hogy tovább maradhasson fenn az eszme, amit képvisel. Ezt folytatásos művészetnek, continuing art-nak nevezem.
„Az ábrázolási eljárások efféle megduplázása első látásra fölöslegesnek látszik, úgy tűnik, a művészi individualitás elvesztéséhez vezet, hiszen a művész oly módon hoz létre képeket és tárgyakat, hogy egyszerűen megismétli a technikai reprodukálás eljárásait.”46
Ez az öt munka lenne továbbalkotva:
1.
véradás-akció- El-Hassan Róza
2.
ültetés -Sárai Bori (Ültess!)
3.
madáretetés - Vándor Csaba madáreledelből készült Szent Ferenc szobra
4.
gombvarrás boltiruhákra-Mohamed Sophie akciója (Öltözőben felvarrt ruhákra gombot, és
5.
kutyasétáltatás- Tatay Noémi, elsős intermediás projektje ( a Lidl élelmiszerbolt előtt a gazdikra váró kutyákat sétáltatta, míg a kutyatulajdonosok addig bent vásároltak.)
Nem a saját ötleteimet csinálnám most meg, hanem másokét, mert fontosnak tartom ezeknek a gondolatoknak a továbbszövését, a tettekre vitelét; az eszme a lényeg, ami mindenkié.
A címe sem fontos, hanem a folyamat.

32 Marcel Duchamp: The creative act http://iaaa.nl/cursusAA&AI/duchamp.html 1959.
33 Perneczky Géza / Sebők Zoltán ,Végjáték - Valahol Jeff Koons és az abszolút szellem között, Budapest, [Lettre 26. szám (1997. Ősz), http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/perneczk.htm
34 mint Marina Abramović: Artist is a Present, illetve Kele Judit , I am a work of art c. munkájánál
35 El-Hassan Róza megcsinálta 2001 szeptember 11.-e kapcsán, St. Auby is foglalkozott vele
36 Németh Hajnal is csinált hasonlót: Gogo 04 – minimal instruction / 2004, video, 8 min

37 Szirtes János megcsinálta: Fejbeverés, 1994.
38 hasonlót csinált szintén Szirtes János Grimasz című művénél, 2004.
39 Sárai Borbála: Ültess! 2006. http://ultess.uw.hu/

40 Horváth Tibor: Dr. Csernus Tibor, kérem, szoktasson le a művészetről! Videó, 28 perc

41 Erdély Miklós: Demokratikus festmény mint minta (Előadás a Kossuth Klubban 1984. március 5-én)
42 (Körösényi Tamás osztályának is hasonló témájú volt a kiállítása, az Igazság szája volt a címe)
43 lsd.: Azorro: Everything has been done, DVD. 2003.
44 Boris Groys: Öngyűjtők (Balkon/2002/11/02.)

45 ugyanaz a forrás, mint az előző
46 Brois Groys: Öngyűjtők (Balkon/2002/11/02.)

Azt gondolom, hogy ennek eldöntése nem az én feladatom, bármit gondolok, gondolhatok az egészről, ez nem az én elhatározásomon múlik
Mint a diploma konzultációm során, ennek eldöntését is az emberekre, a többiekre bíznám, a szakemberekre, a beavatottakra.
„Minden mű minősége, befogadhatósága állandóan változik.”48
Lehet, hogy nem ez lesz életem legerősebb, jól meg van csinálva- műve, de hitelesnek érzem.
„What I have in mind is that art may be bad, good or indifferent, but, whatever adjective is used, we must call it art, and bad art is still art in the same way that a bad emotion is still an emotion.”49
Maga a művészdiploma kész abszurdum. „Légy tilos!”50féle művészetből felelj meg, és megkapod. Tehát ne felelj meg. Folyamatos paradoxonok. A kényszerből szült művészet nem lehet művészet. Nem diploma a neve, amit kap az ember a végén, műbőrkötésben, hanem egy paradoxont. Mutasd meg, hogy nem vagy mutogatós. Megmutatnám, hogy nincs mit. Tudom is én.

48 James Clifford : Kiállított kultúrák, Karádi Éva fordítása , Lettre, 2001 tél, 43. szám http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre43/clifford.htm
49 Marcel Duchamp: The creative act http://iaaa.nl/cursusAA&AI/duchamp.html 1959.
50 Légy tilos! 1973. június 24-július 7. (...)(Interjú St. Auby Tamással, 1998)